Boldogság leláncolva

Sokszor hallom, hogy nagyon szeretnék már boldog lenni, de mégsem jön el az életembe az IGAZI. Látom, ahogyan elkeseredetten kutatnak, társkeresőkön regisztrálnak, nyitott szemmel figyelik mikor jöhet valaki az életükbe, aki mindenre képes értük, de mégis egyedül hajtják fejüket álomra.

Látom a csalódásokat, az ismeretlentől való félelmet, vagy csupán hallgatom a történeteket, amik nem túl sok örömmel átszőttek.

Képes-e önmagát akadályozni az ember a saját boldogságában? Igen. A félelem, olyan, mint egy erős vasszerkezet a fizikai test körül, ami arra hivatott, hogy távoltartsa azokat a helyzeteket, embereket, amik miatt megsérülhetnénk.

Évek, évtizedek alatt gyűjtöttük össze a fájdalmainkat, félelmeinket, a tapasztalataink alapján igyekszünk olyan döntéseket hozni, ami megvédi a lelkünket a csalódástól, megcsalástól, érzelmi sérülésektől, testi bántalmazásoktól.

Minél több a sérülés, annál vastagabb a fal, azaz még a lehetőségét sem adjuk meg annak, hogy hasonló sértésben, sérülésben legyen részünk.

Meghalt a kiscicád, ez fájdalmat okozott, amitől szenvedtél, nem akartad még egyszer átélni, ezért nem fogadtál be magadhoz többet, sőt más állatokhoz sem akarsz már közeledni, ezért még a szőrükre is allergiás leszel. – Ezt éljük át a kapcsolatainkban is. Első szerelem megcsalt, hozza az érzéseket, második szerelem rámosolyog valakire, létrehoz egy ugyanolyan helyzetet, mint az első – ott a megcsalás veszélye, ezért inkább szakítasz. Ha folytatni akarjuk a sort, eltelik az idő, jön még 1-2 kapcsolat és már olyan vastag páncél vesz körül, hogy a legelső intő jelre kidobod, majd szóba se állsz olyannak, aki küllemre hasonlít a legelsőre.

Mi ezzel a gond? A páncél. Az a páncél, aminek a célja a védelem. Ha beleállsz, magad köré építed, mindenki le fog róla pattanni, nem csak azok, akiknek eredetileg szántad. Távol tartod magadtól azokat az embereket is, akikkel valós érzelmeket, szerelmet, boldogságot tudnál érezni.

Olyan ez, mint egy önkéntesen vállalt börtön, ahová bezárod magadat, a saját félelmeid rabjává téve a lelkedet. Önmagát rontó folyamat, hisz minél jobban félsz, annál inkább távol maradsz azoktól a helyzetektől, emberektől, akikkel megtapasztalhatnád azokat az érzéseket, amikre a szíved mélyén leginkább vágysz.

Ezáltal akadályozod meg akaratlanul, hogy boldog lehess.