Szerető vagyok…

Szerető vagyok…

Amikor darabokra szedték a fiatal lányt, amiért vállalta szeretői státuszát, és ócska nővé avanzsálták, én elgondolkodtam. Egyenesen és őszintén feltett egy kérdést, mit is csináljon ő, mint szerető?

Az „ócska” ember, se nem őszinte, se nem egyenes. Beszélnem kell vele, és meg kell írnom ezt az oldalt is. Kíváncsi vagyok rá, a történetére, látni akarom a miérteket, és meg akarom osztani másokkal is.

Írtam neki, beszéltem vele, és milyen érdekes, de a szemét lotyó helyett egy szimpatikus nővel beszélgettem.

Tudjátok sokat olvastam, és hallgattam olyan történeteket, ahol a pasi kettős életet él, akár 2 családot tart el, vagy megosztja idejét 2, sőt 3 nő között, és persze nőkről is, akik nem vetik meg a férfiak közelségét. Vannak féltestvérek, akik soha nem találkoztak, és felnőtt nők, akik összekészítik hétvégén férjüknek a meleg ételt, amit aztán a másik asszonnyal együtt elfogyaszt. Itt sincs ez másként…de ne menjünk ennyire előre.

Hogy is kezdődött?

20-as éveiben járó nő, túl 1-2 elnyomó párkapcsolaton. 40-es pasi, 2 gyerekkel, élettapasztalattal, unalmas asszonnyal, egy kis életközepi válsággal, némi kapuzárási pánikkal. A találkozásaik munkájukból adódóan rendszeresek és lehetőségük van arra, hogy sokat beszélgessenek.

Mi kell a nőnek? Figyelem, mély beszélgetések, amitől feltöltődik. Mire vágyik a férfi a figyelmen kívül? Arra, hogy valaki mellett férfinak érezze magát, sőt bitang jó pasinak, aki még képes hódítani. Egy fiatal, élettel teli nő megszerzése kihívás, és elég bizonyíték arra, hogy még nem öreg, és neki most erre van szüksége.

Mondhatjuk teljesen természetes módon alakulnak a dolgok, mindenki jól érzi magát, miközben kiderül, hogy van család és gyerekek, na meg az unalmas asszony, aki persze egy szakadt lotyó, aki ott csalja a férjét, ahol tudja, bezzeg szegény férj eltartja őket, és mindent megbocsát a gyerekek érdekében. Nem csajozik, tisztességes, becsületes, hősiesen tűri a megaláztatásokat, amiből, mint jól látható van bőven. 12 egy tucat, és ezek olyan szövegek, ami a legtöbb félrelépő szájából elhangoznak.

Ahogyan telik a munkával töltött idő, egyre mélyebbé alakul a kapcsolatuk, a fiatal nőnek nincs elég élettapasztalata, hogy átlássa, itt bizony bevált szövegek hangoznak el a pasi szájából. A férfi pedig egy hősszerelmes, nem múlik el alkalom, hogy figyelmével ne tüntetné ki a nagybetűs Nőt az életében: virág, édesség, apró ajándékok, és sok-sok beszélgetés, program, időtöltések, minőségi idő, amitől mindkettőjük lelki akkumulátora maximálisan töltődik.

Mire komolyra fordul, a férfi már nem bírja el az otthonlét kínzó megaláztatásait, ezért elköltözik a családi fészekből. Az eddigi beszélgetések után, semmi akadálya a komoly kapcsolatnak. Összeköltöznek, és boldog párként élik az életüket.

Boldog párkapcsolat, mindenki nagy álma. Valaki tesz érte, és megvalósítja, valaki egész életében üldözi, és van, aki újabbnál újabb kapcsolatokban találja meg. Milyen szépen alakultak a dolgok. Igaz, rögös úton indultak, de célba értek, és megtalálták a boldogságot….gondoljátok, és így hitte a fiatal nő is egy ideig.

Összeköltözésük színhelye egy nagyváros lett, ami igazán messze található a kisvárostól, ahol megismerkedtek, és mindketten éltek. Így alakult, ott kezdtek új életet, közös lakással, közös céggel, közös tervekkel. Csakhogy a férfi, jó apaként támogatta a volt feleséget, a gyermekeit, sőt, amikor segítségre van szüksége a volt társnak, ott terem rögvest. No ezzel nincs is baj, ez egy rendes ember, aki támogatja a családját, segítő kezet nyújt és valljuk be őszintén, elég rosszul is lehetne abból kijönni, ha valaki, mondjuk az új asszony megkérdőjelezné a férfi ilyen irányú megnyilvánulását. A fiatal nő természetesnek veszi, és támogatja párját abban, hogy rendszeres látogatásokat tegyen, anyagilag is, és nevelésben is támogassa gyermekeit. Amikor lakásfelújítás kerül szóba, és elkél a férfi kéz, még mindig azt mondja, menj csak nyugodtan, a gyerekek érdekei az elsők. A pasi pedig megy. Minden hétvégén együtt utaznak haza a kisvárosba, a lány meglátogatja a szüleit, akik kezdetek óta nem szívlelik a férfit, így a nő, mindig egyedül látogatja meg őket, a pasi pedig a különálló kis házba megy haza a mamájához. Miután hazaért, küldi a fotót, hogy rendben, megérkezett. Egészen addig, amíg fel nem tűnik a fiatal nőnek, hogy valami nagyon nincs rendben.  

Némi tervezés után, a barátnővel kifigyelik a férfit, aki legközelebb egy fotó erejéig valóban a mamához tér be, de pár percen belül indul tovább …a  csajok utána…. egészen  a „volt-nak” kikiáltott feleséghez. Várnak, az idő telik, nem valószínű, hogy csak látogatóba ment, ezért felhívja élettársát, és közli vele, hogy vár rá a kapuban.

A férfi lesétál, és bevallja a nyilvánvalót, hogy ő tulajdonképpen visszaköltözött a feleségéhez, így hétköznap a fiatal nővel alkot egy életközösséget, hétvégén pedig a van/volt asszonnyal, aki még feleség.

A lány ott áll, és visszaengedi a családhoz, majd hazamegy gondolkodni. Otthon nem maradhat, választása nincs, ha visszamegy a városba, a közös lakásba, közös munkába, közös életbe, akkor tulajdonképpen elfogadja a szeretői státuszt, az ezzel járó titkolózást, megalázást, és a mindig második szerepét is.

Így tett. Együtt él egy „másnak a férjével”, aki a hévégét otthon tölti, ám a hétköznapok szürke világát feldobja a fiatal, izgalmas nővel, aki mos rá, főz rá…stb.

A kérdés a miérteken van.

Miért engedte közeledni a férfit, akiről tudta, hogy családja van?

Hol fordultak komolyra a dolgok, miért engedte?

Miért megy bele a titkolózásba?

Miért csinálja azt, amit elvárnak tőle?

Miért alkalmazkodik a másik érdekeihez?

Miért nem áll oda a feleség elé és mondja el?

Miért nem áll fel, és lép tovább?

Miért? No ez már egy másik történet. Most, itt, jelen helyzetében, ő elfogadta a szerető szerepét, amiről még csak egyértelműen meg sem állapítható, hogy ki csal kit, kivel, mióta? Elmondja, ne mondja a feleségnek? Lehet-e ezért bántani a szeretőt, vagy utáljuk a pasit akit nyilvánvaló módon irányítja az eseményeket? Belefér-e mindez egy alárendelt viszonyba, ahol úgy tesz, ahogyan azt a szeretett férfi mondja neki, mindezt azért, mert szereti és tenyerén hordja?

Ítélkezhet felette bárki, szidhatja a szemét perszónát a nő, aki feleség egyben, akinek épp a férje az, aki megosztja ágyát a fiatal nővel. Arról azonban ne feledkezzünk meg, hogy ebben a történetben hárman szerepelnek:

  1. A szerető nő, aki belement a játékba, holott tudott a családról.
  2. A pasi, akinek családja van/volt/lesz, és szintén felelősségének tudatában cselekedett.
  3. A feleség, akinek nyilván feltűnik férje félrelépése, mégsem teszi ki a szűrét, nem néz utána a szeretőnek.

Mindenki felvállalta a szerepeket, s a kérdés továbbra is a miérteken van. Addig pedig mi kívülállók fogjuk csak be a szánkat, és ítélkezés helyett söprögessünk a saját portánkon, mert kívülről minden egyszerűbb, és jobban átlátható, mint ott, annak, aki éppen benne van.