Kalibráció mesterfokon, azaz én csak őszinte vagyok…

Az őszinteség és a megalázás között valljuk be, jelentős különbség van. Mindannyian érezzük, ha megaláznak, azonban egy fontos tényről megfeledkezünk. Az az ember, aki maga alá, kalibrál, maga alá nyom, nem mindig tudatosan cselekszik így.

Az elnyomó ugyanolyan sérült ember, mint bárki más, és akár hiszed, akár nem, a saját szemében ő maga nem rossz ember, nem csinál rosszat, sőt bátran kiáll a véleménye mellet, ha még tovább vizsgáljuk arra is rájövünk, hogy ő egyszerűen csak őszinte…gondolja magáról.

Őszintének lenni, kritikát megfogalmazni, vagy az őszinteség nevében letaposni valakit nem mindegy. Őszinte ember elmondja a gondolatait, érzéseit, mindenféle ferdítés nélkül. Az asszertív kommunikációban teljesen elfogadott, az én azt érzem, hogy….én azt gondolom, hogy….Ez egyben megmutatja, hogy ez az én gondolatom, de nem várom el, hogy ez legyen a te gondolatod is, hisz ha nekem van gondolatom, érzésem, akkor neked is van SAJÁT érzésed és gondolatod.

Divatos dolog, hogy őszinteséget sugallva, lealáznak embereket, jól megmondják, bántó dolgokat vágnak a másik fejéhez, ami tulajdonképpen mind arról szól, hogy te ilyen, meg olyan vagy, bezzeg én jó vagyok. Hogyan jön ez a kalibrációhoz? Aki elég okos, azonnal meg fogja magyarázni a másiknak, hogy az megsértődött az igaz és őszinte szavakon, és már megint hisztizik, mert nem tetszik neki, amit hall, mert fáj az igazság. Gyakorlatilag önreflexióra utasítja.

Mit csinál erre az az ember, akinek van érzelmi intelligenciája? Megvizsgálja saját magát, hisz azt mondják minden belőlünk indul ki, és egyébként is a személyiségfejlődés jegyében neki tanulni kell ebből a szituációból, tehát leszűri magának a tényeket, vagy amit a másik ténynek vél, ő bizony hisztizik, mert nem tetszik neki az igazság.  Mi ez, ha nem kalibráció, elnyomás, a másik ember degradálása?

Tudni kell különbséget tenni az őszinteség és a romboló erőszakosság között. Aki őszinte veled, azt a segítő szándék vezeti, aki erőszakosan lenyom, őt a frusztrációja vezérli. Amit te érzel, AZ a te dolgod. Ha azt érzed, hogy az őszinteség megnyomott egy gombot, ami fáj és azon lehet változtatni, akkor tedd meg. Ha azt érzed, hogy köze nincs az erőszakos elnyomásnak az őszinteséghez, akkor nyilván okod van ezt érezni.

Te döntesz, hogy kiállsz magadért, vagy hagyod, hogy lenyomjanak, a saját utad, a saját fejlődésed az, amit megtapasztalsz. Elnyomó kapcsolatban is lehet élni, a kérdés, hogy megtapasztalhatod-e a boldogságot, amire vágysz? Erre neked kell tudni a választ.

Az elnyomó kapcsolatban egyetlen dolgot kell megérteni, az elnyomó azt nyomja el, aki hagyja magát elnyomni. Nem kell őszinteségnek titulálni az agressziót, és nem kell elfogadnod, amit az elnyomó saját vélt erkölcsi felsőbbrendűségével állít neked, főleg akkor, ha ez köszönőviszonyban sincs a te tetteiddel. Kalibráció, vagy őszinteség? Ezt neked kell eldöntened.