Az elnyomáson túl

Az elnyomáson túl, azaz miért bántanak, és hogyan változzak?
Nárcisztikussal, hisztronikussal, bármilyen divatos vagy nem divatos személyiségzavarral bíró elnyomóval élni, ugyanezeket a típusú embereket párkapcsolatról párkapcsolatra bevonzani egy átokkal felér.
Mivel vonzom be az elnyomó társat? Valóban én tehetek arról, hogy megaláznak, lenéznek, kihasználnak, esetleg lelkileg-, testileg bántalmaznak? Miért tehetek én arról, hogy Ő egy idióta, bántalmazó, elnyomó? Nyilván ez sokszor megfordul azoknak a fejében, akik többször is olyan kapcsolatban találták magukat, ahol egyszer elcsattant egy pofon, majd jött a többi, vagy verbális erőszakot tapasztaltak, esetleg folyton alárendelődtek a másiknak.
Mégis mivel vonzza be egyik, és mivel tartja magától távol az ilyen és ehhez hasonló embereket a másik nő, vagy akár férfi? Sokszor halljuk, mondom, sőt lehet, Te is eszerint gondolkodsz, hogy csak a saját magunk viselkedésén tudunk alakítani, a másikat nem lehet megváltoztatni. Egyrészt igaz, másrészt vitatkozom vele annyiban, hogy az én viselkedésem, hozzáállásom megváltoztatásával hatok a környezetemre, így a társamra is valamilyen formában. Az viszont tagadhatatlan, a saját viselkedésemmel alakítom azt ki, hogy mások hogyan bánnak velem. Ahogyan viselkedek, olyan embereket vonzok be, akik számára tetszetős a viselkedésem. Egy zsák a foltját alapon működő kapcsolatban az elnyomható ember bevonzza azt, aki elnyomó módon viselkedik.
Mégis miért jön az utamba ez a sok elnyomó, és miért akar rajtam uralkodni? Mit csinálok rosszul, rossz ez egyáltalán?
Viselkedésünket számtalan hatás éri, ami miatt kialakítjuk azokat a normákat, amik szerint élünk. Úgy reagálunk 1-1 helyzetben, amilyen megoldás már hasonlóban bevált. Ha visszamegyünk kisgyermekkorba, a szüleink mintája, viselkedése, a saját magunk sorskönyvi döntései, azaz a tapasztalatok alapján levont következtetéseink, majd a szocializációnk során megélt hatások tettek olyanná, amilyenek vagyunk, és természetesen számtalan meg nem említett befolyás.
Aki elnyomható, azzal többek közt azért is bánnak rosszul, mert nem áll ki a saját elképzelése mellett, és ennek sok hordaléka van.
Kezdetben elmondja mit gondol: erre verbális erőszakot alkalmaznak vele szemben, azaz lehurrogják, nem fogadják el, hogy neki saját véleménye van a világról, éreztetik, vagy ki is mondják: rosszul látja, rosszul gondolja, rossz ember, rossz meglátásokkal stb.
Mivel sok negatív tapasztalat alakul ki benne arról, ha kimondja a saját elképzelését az nem jó, rossz, negatív, önmagát is rossz színben kezdi el látni. Önbizalma megtörik, majd alkalmazkodik viselkedésében ahhoz, ami számára jó megoldásnak tűnik. Inkább nem mondja el mit gondol, alkalmazkodik a másik véleményéhez, mert akkor elfogadják, nem bántják.
Amint nincs saját véleménye, alkalmazkodni fog a másokéhoz, azért, hogy szeressék. Akkor is idomul, ha neki nem tetszik amit vele tesznek, azaz leszólják, beszólnak, megalázzák, kihasználják. Egyszerűen nem tud kiállni magáért, nem tud nemet mondani.
Ha már kialakult egy olyan természet, viselkedés, amit mások szívesen elnyomnak, kihasználnak, és ez nem jó érzés, nem tetszik, adott a lehetőség a változásra. Persze könnyű ezt mondani, de hogyan álljak neki, mit csináljak, hol induljak el? Mindenki az önismerettel jön, de hová menjek, mit tanuljak? Ráadásul, hogy jön az önismeret ahhoz, hogy barmok hálójába kerülök?
Jogosak a kérdések. Ha már feltűnt, hogy sorra jönnek olyan emberek, akik csak használnak, kihasználnak, elnyomnak, valószínűleg elindultál egy olyan úton, ahol az első felismerés megtörtént, és nyilván nem tetszik ez a helyzet. Az önismeret segít abban, hogy meglásd, milyen programok, minták irányítanak egy olyan viselkedésbe, amivel automatikusan a másik ember alá csúszol, azaz alárendeled magadat. Az önismeret segít abban is, hogy felelősséget vállalj önmagadért, azaz a „miért rendelődök a másik alá,” dolgon túl, „vállalom azt, hogy én vagyok az, aki tudat alatt olyan viselkedésformát alkalmaz, ami lehetővé teszi a másik ember számára, hogy felül kerekedjen”. Az önismerettel segíted magadat ahhoz is, hogy elfogadd magadat, azaz „én olyan vagyok amilyen, vannak hibáim, ám szeretem magamat, mert így vagyok egész és kerek”.
Amikor segítő szakmában dolgozóhoz fordul valaki, én azt gondolom, arra van a legnagyobb szüksége, hogy megérezze, úgy ahogy van elfogadják. Ezen túl pedig eszközöket kap a kezébe, amivel hozzá tudja segíteni önmagát ahhoz, hogy kialakítsa a saját megoldásait a számára nem tetsző helyzeteire. Lásd önismeret során a konfliktuskezelési megoldásait is megismeri, felismeri például, hogy sokat alkalmazkodik a mások véleményéhez egy-egy helyzetben.
Ha önismeret rendben, jöhet a változtatás. A kommunikáció rengeteget segíthet, ugyanis meg kell tanulni kifejezni a saját érzéseket, saját gondolatokat, saját véleményt, mindezt olyan formában, hogy az ne legyen sértő és bántó. Mindez rengeteg idő és rengeteg tanulás, ne várja senki, hogy elmegy valahová, és 2 alkalom elegendő lesz ahhoz, hogy amit 10 év alatt felépített magában, azt majd valaki más megoldja helyette 2 óra alatt. Nem fogja, neked kell megoldanod, neked kell felismerned, neked kell változnod, neked kell gyakorolnod. A gyakorlás ugyanis rendkívül fontos. Gyakorolnod kell megfogalmaznod azt, hogy egyáltalán neked mi a véleményed, hogyan látod, mit gondolsz, majd ezt meg kell fogalmaznod és hangosan ki kell mondanod. Úgy kell kimondani, hogy az neked megfelelő stílusú legyen.
Tovább is lehet ezt fokozni: megtanulni nemet mondani azután, hogy mindig mindenkinek igent mondtál, nagyon nehéz. Ott vannak a programot, amik tudat alatt irányítanak, hogy hajts fejet, hódolj be, mondd azt, amit hallani akar, de te nem akarod. Kimondod a nemet, majd erőszakosak lesznek, még erőszakosabbak és te már gyengülsz, és miután lezárod és a nem nem maradt, még mindig neked lesz lelkiismeret furdalásod, hogy miért nem engedtél. Aztán megerősödsz. Minél többet gyakorolod, annál könnyebb lesz.
Sajnos bele kell menni a konfrontációba, meg kell élni a konfliktushelyzeteket, és ki kell találni azokat a megoldásokat, amivel ki tudod mondani mit gondolsz. Nyugodtan menj bele a lényegtelen vitákba, hogy azon gyakorolva éles helyzetben már legyen önbizalmad.
Semmi baj nincs, ha úgy tűnik magadhoz képest erőszakosabban viselkedtél, semmi baj nincs, ha gyerekesnek tűnik, semmi baj, ha azt mondják hisztizel. Bele kell férjen egy ilyen szituációba, hogy hibázz, hisz fel kell állnod, most tanulod. A gyerekek is elbotlanak, elesnek, és mennek tovább, szeresd magadat annyira, hogy meg tudsz ilyenkor bocsátani azért, hogy különleges helyzetben különlegesen viselkedsz.