Elengedés

Mindennek eljön az ideje. Az elengedés sem kivétel ez alól. Ha a karma megérett, a lélek felkészült, a traumákat, a múlt dolgait minden további gond nélkül képes elengedni, feldolgozni.

Az az idő, amit a feldolgozással töltünk, talán sokkal rövidebb, mint amilyennek érezzük, hisz tele van fájdalommal, dühhel, haraggal, felismeréssel, változással, azaz olyan eseményekkel, ami mind egy szálig megterheli a lelkünket.

Az álom sokszor visszajelzésként fogható, hisz a tudatalatti üzen, elküldi a jelet, hogy megértsük, eljött az idő. Jól látható összefüggések, emberek, akik egy nagy zűrzavarból bontakoztatják ki a történet végét, ami feloldozást, megnyugvást ad. Megérti a lelkünk, a tudatalattink, aztán lassan az értelmünkkel is képesek vagyunk felfogni, hogy mi miért történt. Egyszerűen rálátunk az eseményekre kívülről, objektíven.

Így van ez az emberek elengedésével is. Vannak, akiket el kell engednünk, hisz testükkel, már rég tovább álltak, csak még az energetikájuk csatlakozik valamilyen formában hozzánk. Ott laknak a lelkünkben, és mi foggal-körömmel ragaszkodunk hozzájuk. Szeretet ez, vagy pusztán az elme játéka? Ki tudja? De, ha eljön az álom, a jel, akkor lehetőséget kaptál, tedd meg, indítványozd az elengedést, bocsáss meg, és engedd hadd szárnyaljon szabadon, mint a madár, hisz Ő is így érzi jól magát, ha lelkében szabad.