Ki mit, miért hall bele egy mondatba?

Hisztéria vagy személyiségzavar?

A lét csodája az ember egyedi, egyszeri és megismételhetetlen mivolta. A játéka pedig az, hogy mégis vannak hasonlóságok, mint ugyanabban a személyiségzavarban szenvedők. Emlékezetes, felkavaró, és mindenképpen tanulságos dolog a hisztérikával, és még inkább a hisztronikus személyiségzavarral küzdőkkel való találkozás.

Ők imádnak a figyelem középpontjában állni, és kényelmetlen számukra, ha ez nem így történik. Viselkedésükben feltűnők, hangulatkeltők, teátrálisak, lételemük a dráma, manipuláció. S alig várják, hogy felhergeljenek, különös vibrálás van körülöttük, ami összezavarja az embereket.

Az érzelmeik eltúlzottak, felnagyítottak, eltúlzottak. Óriási tragédiaként él meg minden apróságot, olyan ez, mint egy színpadi dráma, amelyben az előadó felfokozott érzelmekkel szakítja ki testéből az utolsó hangot is, amivel a bolhából elefántot csinál.

A drámai viselkedés mögött egy labilis ember áll, labilis érzelmekkel, aki folyamatosan elismerésre vágyik, és ezért bármire hajlandó. Az örökös sértődés, az egocentrizmus, a másik ember figyelmen kívül hagyása része a drámának.

Ha mégsem kapják meg a figyelmet, amire annyira vágynak, az erős hangulatingadozáshoz vezet, ami tovább fokozza a drámát.

Mesterséges krízishelyzeteket is képesek előidézni. A kritikát képtelenek befogadni, sőt maximálisan kitörlik a fejükből, így ne csodálkozz, ha teljesen másként emlékeznek egy-egy szituációra, leginkább úgy, hogy ők a jó emberek.

Hogy hogyan élik meg a párkapcsolataikat? Drámaian, rosszul. Mindenki szenved. Felszínes, labilis érzelmeitől mindenki igyekszik távol tartani magát, így kapcsolatai is beszűkülnek.

Hogy mi áll a hátterében? Trauma, akár genetika, vagy súlyos önértékelési zavar, és a stabilitás hiánya az életükben? Valójában mindegy, a lényeg a felismerés.